A gyerek érzi a kimondatlan dolgokat - sokkal jobb, ha őszintén megmondjuk neki, mi történik

Szüleink válását még felnőttkorban is óriási trauma feldolgozni, gyerekként pedig méginkább. A család felbomlása maradandó törést okozhat egy gyerek lelkében. 

Vekerdy Tamás egykor arról beszélt, hogy hibás álláspont az, hogy ne a gyerek előtt veszekedjenek a szülők, vagy hogy semmit ne mutassanak előttük abból, hogy kettejük között valami nincs rendben.

Hiszen a gyerek a kimondatlan dolgokat is érzi, pontosan látja, hogy nem olyan a hangulat, hogy valami megváltozott. Éppen ezért azt javasolta, ha például este a gyermek odamegy az anyukájához, mert mutatni akar neki valamit, akkor nem szabad indoklás nélkül elküldeni, idegesen rászólni, hogy játsszon egyedül.

Sokkal jobb, ha őszintén megmondjuk neki, hogy: - Ne haragudj, de most nagyon ideges vagyok, mert nem tudom, hogy hol van apa, ezért nem tudok annyira figyelni. A szakértő szerint bármekkora is a baj, azt a gyerek szintjének megfelelően, de ki kell mondani. 

"A családi titkok, ki nem mondott érzések szörnyű nyomást gyakorolnak a családtagokra. A gyerekeknek különös képességeik vannak, és könnyen ráéreznek a tabutémára. Senkinek ne legyen az az illúziója, hogy fontos kérdésekben becsaphatja a gyereket. Ha konkrétan nem is, az érzések szintjén tudják, hogy valami titok lappang körülöttük"

- figyelmeztet Bojti Andrea pszichológus szakértőnk.

Akkor sem érdemes titkolózni, amikor már eldöntöttük, hogy elválunk. De mégis hogyan fogalmazzunk? 

A szakértők azt javasolják, hogy próbáljuk neki elmondani azt, hogy anya és apa szeretett volna mindig együtt lakni, de most úgy érezzük, hogy ez már nem működik, ezért valakinek el kell költöznie. Abból, hogy azt mondjuk, nem tudunk együtt lakni, Vekerdy Tamás szerint a gyerek sokkal többet fog fel, mint ha úgy fogalmaznánk, hogy nem tudunk együtt lenni.

Fontos azt is hangsúlyozni, bármennyi idős is a gyerekünk, hogy nem miatta történik a válás, ő nem tehet semmiről.

"A gyerekek számára a válás mindig trauma. Még akkor is, ha nem mutatják ki. Életkortól függetlenül az egységes családról alkotott kép omlik össze bennük. Ezért is fontos beszélni róla és eloszlatni az esetleges félreértéseket. A gyerekek ugyanis hajlamosak magukat okolni. Azt gondolják, ők csináltak valami rosszat és az ő hibájuk, hogy most elválnak a szülők.

Találkoztam olyan kisfiúval, aki meg volt róla győződve, hogy azért megy el az apukája, mert ő a múlt héten (amikor nem engedték neki sokáig nézni a televíziót) mérgében arra gondolt, bárcsak elmenne. Azt is tisztázni kell a gyerekekkel, hogy az irántuk érzett szülői szeretet örökké megmarad. Őket továbbra is mindkét szülő ugyanúgy fogja szeretni" - mondja Bojti Andrea.
 

Akár anyánál, akár apánál marad a gyerek, a másik szülőről nem akar és nem is képes leválni

Szajli Claudia pszichológus azt mondja, függetlenül attól, hogy melyik szülővel marad a gyermek, a másik szülőről nem akar és nem is képes leválni, ezért az érzelmi stabilitása, kiegyensúlyozottságának visszaállítása érdekében fontos kialakítani a szülőknek olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek a gyermek érdekeit szolgálják, és lehetőséget teremtenek a kapcsolódásra mindkét szülővel. 

"Napjainkban számos kutatás alátámasztja az apák fontosságát a gyermeknevelésben, illetve azt is tudjuk, hogy kötődési személyként is jelen vannak gyermekek életében éppúgy, mint az anyák."

Hozzáteszi, hogy a hat évesnél fiatalabb gyermek szüleinek válása kedvezőtlen hatással lehet a gyermek nemi identitásának és serdülőkora utáni szexuális magatartásának alakulásában.

"Ugyanakkor az tévhit, hogy az anyánál maradt kislánynak kedvezőbb, mint a kisfiúnak, akinek a nemi identitás alakulása szempontjából az apára lenne nagy szüksége, hiszen a női és férfi szerepekhez kapcsolódó viselkedésformák a két nem kapcsolati dinamikájában és kommunikációjában jelennek meg, ezért egyedül az anya vagy az apa nem tudja ezeket modellezni" - mondja a szakértő. 

Indexkép: Depositphotos.com